Ángel Ayala SP Kalazancius-kutatásairól

 

A piarista rend posztulátora, tudományos kutatója, egyháztörténésze és Kalazancius-szakértője doktori téziseihez végzett kutatásairól számolt be online előadásában a közelmúltban, és új összefoglalóját adta a Rendalapító életútjának, új hangsúlyokat adva egy-egy mozzanatnak, sőt pontosítva elterjedt, de nem teljesen helytálló nézeteket. (Előadása a youtube-on)

 Ángel Ayala atya 5 főbb szakaszra osztja Kalazanius útját, s annak az iskola világával való kapcsolatba lépésétől az intézményhálózat megszilárdításáig vezető 25 évét. De nemcsak kronológiát alkot, hanem mítoszokat is oszlat, hangsúlyozva többek között: a Santa Doroteában csupán egy önkéntes volt Kalazancius; a kegyes iskolák fogalma és léte már őelőtte is jelen volt és egyszerűen ingyenes iskolát jelentett; az ő jelentősége sokkal inkább az oktatás és nevelés rendszerszintű megtervezésében és megvalósításában állt, mintsem a jótékonykodás elindításában; hogy a kezdeti „kizárólag szegényeknek” gondolatától a Tonti-levélig haladva egyben a „mindenkit várunk, különösen a szegényeket” gondolatáig jutott. („El empeño del fundador por abrir a todos las puertas de la escuela la que empezó como escuela para los pobres en el traste Romano se transformó 25 años después en una escuela para todos para convertirla en un espacio de igualdad de oportunidades.”)

 Az első szakasz (1597-1602) meghatározó eseménye: Kalazancius a Santa Dorotea del Trasteverében dolgozik. Fontos látnunk: Kalazancius önkéntesként dolgozott egy már létező iskolában, nem pedig annak alapítójaként vagy vezetőjeként. Szerepe nem az alapításban vagy a vezetésben volt fontos, hanem a gyerekekkel való kevéssé iskolaszerű foglalkozás átalakításában, megújításában több szempontból is, pl.

- oktatási program megvalósítása

- a számtan tanítása

- iskolai mecenatúra rendszere

- tananyag

- az órák napi gyakorisága

 A második szakasz (1602-1614) fő eseménye: Kalazancius kudarcot vallott a Keresztény Tanítás Testvérületében, ezért fokozatosan elválasztotta iskoláit attól. Fontos látnunk, hogy a „scholae piae” nem újdonság, sem elnevezésében, sem létezésében már Kalazancius előtt sem. A „kegyes”, a „piae” pontosan azt jelentette már őelőtte is, hogy ingyenes, díjazás nélküli iskola. Munkásságának jelentősége nem abban áll, hogy újat talál ki, mert ez a fajta jótékonykodás már ki van találva. Kalazancius óriási jelentősége abban áll, hogy átalakítja az iskolai gyakorlatot, ebben viszont egészen forradalmi az alkotó tevékenysége. Az intézményesítő mozzanatok keretében Kalazancius sajátos terminológiát kezd használni az iskola e módjára utalva. Mindig többes számban használja a kifejezést (jámbor iskolák, scholae piae), akkor is, amikor még csak egy ilyen intézete van. Ezzel a kutató szerint valószínűleg arra utal, hogy differenciált oktatást alkalmaz az előzmény-formációkkal szemben, tudásuk és életkoruk szerint külön-külön csoportban fejlesztve a gyerekeket.

Ez forradalmian új a korábbi „scholae piae” formációkhoz képest, és gyökeresen eltér a többi Rómában létező differenciálatlan és tagolatlan oktatási gyakorlattól.

 A harmadik szakasz (1604-1617) központi eseménye: Kalazancius tisztázza és részletesen kidolgozza az új intézmény alapvető működési elveit. Sok mindent átvesz a jezsuita tantervből, de műve mégis eredeti, számos ponton azt meghaladó, sokkal gyakorlatiasabb, a matematikával, latinnal és kalligráfiával a kor kommunikációs eszközeit adva a gyerekek birtokába. Ugyancsak fontos, hogy ebben az időszakban éri el a terv nagyjelentőségű támogatóit, szponzorait, most válik sikeressé a megvalósulás anyagi fedezetét biztosító fund-raising tevékenységében.

 A negyedik szakasz (1617-1620) eseménye: V. Pál pápa validálja a rendalapító munkásságát, és nem egyszerűen prefektusnak, hanem generális elöljárónak ismeri el. Művét ekkor terjeszti ki a San Pantaleo és Frascati házaira.

 Az ötödik szakasz (1620-1622) eseményei: megalkotja a konstitúciót, és megírja az alapvető célokat tisztázó emlékiratot Tonti bíboroshoz.

 Nagyon fontos észrevennünk mindebből, hogy Kalazancius nemcsak a piarista életmód részletes kidolgozását tartotta szükségesnek, hanem ugyanilyen precizitással kidolgozta az oktatás gyakorlásának módját is, vagyis: komplex intézményi modellt, pedagógiai paradigmár és gyakorlati módszertant alkotott. Ebben is követnünk kell a példáját, újra és újra a „modo”, az „épp most” kihívásaihoz igazodva.

 Fontosnak tartotta, és ebben ma is inspirálnia kell minket, hogy az oktatás módjait, módszereit, rendszereit folyamatosan meg kell újítani, akár teljesen előzmény nélküli, radikális változtatásokkal is, és ezek megvalósulási módjait részletesen ki kell dolgozni, majd megfelelő hatékonysággal kommunikálni a többi nevelő számára, hogy „az igazság munkatársai” megértsék, magukévá tegyék és a gyakorlatban is kövessék a technológiát.

 Kalazancius paradigmája közel áll hozzánk, mert nekünk is azon kell dolgoznunk, hogy új módszereket keressünk. Folyamatosan új utakat, módszereket, oktatási rendszereket kell találnunk, ahogyan ő is megtalálta, nem egyszerűen beállva a kezdetleges „scholae piae” intézményekbe, hanem megújítva azokat, stabil, elkötelezett és profi szakembereket állítva csatasorba, és rendszerszintű kidolgozottsággal adva nekik kereteket.

 Úgy kell gondolkodnunk, hogy ma is készen álljunk a megújításra és annak gyakorlatias, professzionális megalapozására, s hogy ezek a megújítások és megalapozások kalazanciusi stílusban történjenek, az ő bátorságával és szakszerűségével. Nekünk is a mai kód közvetítését kell keresnünk a diákok számára, ahogyan ő is a kor kódrendszerét kereste és találta meg a korabeli latinban, számtanban és kalligráfiában. Kalazancius nem egyszerűen iskolát alapított, hanem „oktatási programot valósított meg”, amely egészen más volt, mint az ismert, „mint a többi differenciálatlan és tagolatlan oktatási gyakorlat”.