A szakmai irányt még 10 évvel ezelőtt határozta meg a rendtartomány. Van-e értelme tanítani egy bizonyos típusú tudást a kontextusából kiragadva, a tanárra összpontosítva? Fenntartható-e, hogy a tanári kar magyaráz, a tanulók hallgatnak és tanulnak? Hogy a tanulás gyakran kizárólag a tartalom tanulmányozására összpontosít? Hogy az értékelés az írásbeli vizsgákra irányul, azzal a céllal, hogy osztályzatot adjanak?
Az információ mennyisége annyira megnőtt – mondja ki a „Summem” nevű program alapdokumentuma -, hogy senkinek sem sikerül felhalmoznia a memóriájában az összes információnak még csak egy kis részét sem, még azt sem, ami egy témához kapcsolódik. Az emlékezet továbbra is fontos, és dolgoznunk kell rajta, de az emlékezet mellett más szempontokon is dolgozni kell, amelyek ugyanolyanok vagy még fontosabbak: a gondolkodás képessége, az érzelmek kezelése, a kapcsolatteremtés és az erőfeszítés. A tanulási folyamat alapja a tapasztalat, amely a tudás értelmes alkalmazása. A cél, hogy kontextualizált tanulás jöjjön létre.
2016-ban kísérleti év kezdődött 6 intézménnyel és 600 tanulóval, majd egy évtizeden át tartó, fokozatos kiterjesztéssel mára az összes iskola mintegy 20.000 tanulója ezzel a módszerrel tanul.
Az iskolák együttesen haladnak az úton. A program megtartja a hagyományos tanórákat is, de bizonyos időablakokban, középiskolában legalább az iskolaidő 25%-ában projektórákat kell tartani. Ezek elhelyezése történhet úgy, hogy a nap bizonyos órái tartoznak ide, vagy egy-egy nap egészében. A tanítási módszertant az iskolák tanárai határozhatják meg, meg kell azonban felelni az időarányoknak és az irányelveknek.
Ezek az irányelvek a projekt-órákra kooperatív tanulást írnak elő, ennek problémaalapúnak és kutatásalapúnak kell lennie. A tanári kar kihívásokat és kérdéseket vet fel; a tanulók gondolkodnak, megoldásokat keresnek és javaslatokat tesznek. Az Útvonal egy szituációból vagy néhány megoldandó kérdésből indul ki, amelyek komplex munkafolyamatot generálnak a megoldás keresésével, mindenféle tudás integrálásával és speciális készségek és attitűdök alkalmazásával.
A tanulás az új ismeretek megértésének, gondolkodásának és elsajátításának folyamatára és azok konkrét helyzetekben való felhasználhatóságára összpontosít. Az óráknak tantárgyközinek is kell lenniük, interdiszciplinárisnak. A kutatómunkának legalább két tantárgy területét érinteni kell, hiszen a való életben sem egyes "területek" vetik fel a problémákat, hanem különböző területekről és témákból származó tartalmakat használunk ezek megoldására.
Az értelmes és kompetens tanulás érdekében – mondja ki a dokumentum - át kell térnünk a tudást önálló tantárgyakra szétválasztó struktúráról egy rugalmas és nyitott, több tantárgy kombinálásával működő struktúrára. A munkát különböző kommunikációs regiszterekben és nyelveken kell végezniük a tanulóknak: írásbeli, szóbeli, matematikai, audiovizuális, művészi és további más csatornákon és más-más szándékkal. Különböző analóg és digitális környezetekben és azon keresztül kell dolgozniuk annak érdekében, hogy megvalósuljon az információmenedzsment tanulásához és a tudásépítéshez kapcsolódó készségek fejlesztése egyéni és csoportos szinten egyaránt.
A pedagógus jelentősége nem csökken, hanem nő. A tanárok kihívása és professzionalizmusa ebben áll: serkenteni a tanulókat, fejleszteni a képességeiket, kihívást generáló feladatokat adni nekik, erőfeszítésekre ösztönözni őket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése