Ugrás a fő tartalomra

Tanulás és tanítás viszonyáról - Kai-Ming Chen (University of Hongkong)

"Általános törekvés a legsikeresebb iskolarendszerekben (Szingapur, Hongkong, Shanghai), hogy a hangsúlyt a tudásról és az információról a tanulásra helyezzék át, így a tanulás folyamatát és ne csak az eredményeket vizsgálják. Ezért a tantárgyi tudás hangsúlyozása helyett a nyelvhasználati képességre való áttérés történik. Általánosan elterjedt a meggyőződés, hogy a tanítási diskurzust tanulási diskurzussá kell alakítani. Ezért a tanulási környezetek fejlesztése került a középpontba."

"Ugyanakkor a három városban végrehajtott reformok az oktatás kulturális örökségének erősségeit is megmutatták a kortárs társadalmakban. Az oktatási kultúra elősegíti az oktatás újrafogalmazását is, amely ma már sokkal több, mint tudás és készségek, hanem ehelyett az egyének átfogó fejlesztését célozza. Ez az úgynevezett „nem kognitív tanulás” újbóli hangsúlyozásához vezetett az erkölcs, az értékek, az attitűdök, az etika stb. területén."

"Mindhárom rendszernek mindig is nagyon erős érzéke volt a globális színtérre tekinteni, és ennélfogva mélyreható ismeretekkel rendelkeznek a világ oktatásfejlesztéséről. Valójában azonban mégiscsak eltávolodtak a máshonnan történő másolás útjától, és kialakították a saját útjukat az oktatásfejlesztésben."

"Mindhárom reformban sokkal erősebb a késztetés a társadalom alapvető változásainak felismerésére és kezelésére, semmint az oktatás, mint rendszer „fejlesztésére”. Ezért nem arról van szó, hogy többet és jobbat tegyünk abból, amit az oktatásban csináltunk, hanem arról, hogy az oktatást más módon végezzük. Lényegében ahelyett, hogy az oktatást zárt és elszigetelt rendszernek tekintenék, minden reformot a társadalom változásai határoznak meg."

"Mindhárom város a tanulásra mint erős fogalmi keretre összpontosította az oktatás reformját."

(Does culture matter? Education reforms in East Asia. In: Revue internationale d’éducation)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A négy-komponensű oktatás-tervezési modell (4C/ID)

  A Jeroen van Merriënboer és Paul Kirschner holland professzorok által 2018-ban kidolgozott 4C/ID tanulási modell komplex, életszerű, nagyívű feladatból indul ki, és háromféle segítséget ad a diákoknak a megoldáshoz: a tudásterület elméleti ismereteit, a szükséges eljárási vagy műveleti módszereket és a mechanikus, rutinszerű, ismétlődő részfeladatok begyakorlását. 1. komponens: Komplex tanulási feladat Ez lehet esettanulmány, projekt, szakmai feladat, problémamegoldás, amelyen a tanulók dolgoznak. Ezeket a feladatokat szimulált feladatkörnyezetben és/vagy valós feladatkörnyezetben   hajtják végre. A szimulált feladatkörnyezet lehet nagyon alacsony hűségű, például amikor egy esetet papírra vetítenek ("tegyük fel, hogy ön orvos, és egy beteg érkezik a szobánkba...."), vagy amikor egy szerepjátékot játszanak az osztályteremben, de lehet nagyon magas hűségű is, mint például egy repülőgép nagy hűségű szimulátora a pilóták képzéséhez vagy egy sürgősségi osztály a traumatológi...

Tömbösítés a szegedi piarista iskolában

Mindennapi pedagógiai munkájuk során az iskola tanárai egyértelműen látták, hogy megváltozott a diákok tanuláshoz való viszonya, kevésbé szeretnek passzív hallgatók lenni és sokkal szívesebben vesznek részt közös alkotó folyamatokban. Célul tűzték ki, hogy ennek megpróbálnak erejükből telhetően olyan keretet szabni, mely képes hatékonyan támogatni a 21. századi pedagógiát, így ennek eredménye lett az általuk csak   tömbösítés nek nevezett struktúra kiépítése, ami valójában jóval több, minthogy egyszerre magasabb óraszámban tanulnak a diákok bizonyos tantárgyakat.  A tanítási évet háromhetes tanulási időszakokra osztották fel hat tantárgy tekintetében, melyek a következők: magyar, történelem, biológia, kémia, földrajz és fizika. Az intézményi innováció során hetedik és nyolcadik évfolyamon a fiatalok három hétig csak kétféle tantárgyat tanulnak heti 10-12 órában, így alakultak ki a történelem-irodalom, a fizika-földrajz, illetve biológia-kémia tantárgypárok.   Kiemelt je...

Freund Tamás az információ-robbanásról (részletek egy interjúból)

  A gyerek hazajön az iskolából, leül a számítógép elé, és ahogy mondta, valamit nagyon meg akar ismerni, valami konkrétumot, ez akár házi feladat, akár csak érdekli őt, és elkezdi a különböző kereső programokkal, google vagy bárhol, beírja a kulcsszavakat, elkezd keresni. Megvan a primér motiváció, mert valami oka van, amiért ezt keresi, van egyfajta érzelmi viszonyulás is, hiszen neki ez valami miatt fontos. De ahogy keresgél, rábukkan valami másra, ami kicsit jobban érdekli, na ezt gyorsan megnézem, aztán majd visszakanyarodok az eredeti kérdéshez. De erről aztán megint egy másik pontra ugrik, ami megint egy kicsit jobban érdekli, hogy majd később. És amikor egy óra múlva megkérdezik, hogy te miért ültél le a számítógép elé, már fogalma sincs. Eltöltött úgy egy-két órát, hogy szörfölt. Ezért hívják ezt szörfölésnek, mert nem biztos, hogy az eredeti célhoz lyukadok ki. Elvesztette közben a motivációt, hiszen nem tudom én a motiváltságomat váltogatni percenként és egy újabb és úja...